Kettős születésnapot ünnepelnek az idén a Budaörsi Teniszcentrumban: 25 esztendős a klub, s 75 éves az alapító, a korábbi válogatott játékos. Csoknyay Bertalannal a jubileumok kapcsán beszélgettünk játékosként, edzőként és klubvezetőként szerzett hazai és nemzetközi tapasztalatairól. A kiváló sportember szerint a teniszben egyetlen titok van, mégpedig a sok munka.

 

Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu) * Ritka az olyan magyar teniszszakember, aki játékosként, edzőként és klubtulajdonosként egyaránt sikeresnek mondhatja magát, ráadásul nemcsak itthon, de külföldön is. A Budaörsi Teniszcentrumot éppen 25 évvel ezelőtt megálmodó Csoknyay Bertalan ezen kevesek közé tartozik, hiszen nem csak Magyarországon, de Belgiumban is nagy megbecsülés övezte munkáját az ott töltött közel tíz esztendő alatt.

Pedig végzettsége alapján nem is edző, hanem valójában közgazdász. Az eredmények azonban őt igazolták, s amikor három sikeres év után a Flamand Tenisz Szövetség akadémiájának vezetőedzőjeként szakirányú végzettséget is kértek tőle, a lehető leggyorsabb időn belül megszerezte valamennyi helyi licenszet. Ráadásul hollandul - a belgiumi Flandria országrészben használatos nyelven. Pedig az általa már korábban is jól beszélt angolul és németül is vizsgázhatott volna. De ő inkább a nehezebb utat választotta, s kisvártatva már hivatalosan is azokat a belga kollégáktól kérhette számon felkészültségüket, akik érkezése pillanatától tőle tanulták a sportág mesterfogásait. Hiszen azért hívták Belgiumba, hogy fellendítse a nemzetközi eredményekkel akkor még nem rendelkező ország teniszéletét. S amit vállalt, azt maradéktalanul teljesítette.

Ám ha Csoknyay Bertalan egyszer becsuk egy ajtót, akkor azt soha többé nem nyitja ki. A múlt történéseiből szerinte csak tanulni érdemes, rágódni rajtuk felesleges. Így volt ezzel a hazaköltözés után is, gyakorlatilag nem követte tovább a belga teniszéletet, jóllehet Sabine Appelmans (WTA 16.), Filip Dewulf (ATP 39.), Dick Norman (ATP 10./páros) és több később sikeres teniszező tudását alapozta meg a központi akadémia vezetőjeként.

A jó kapcsolatai azonban Magyarországra is követték, az önkormányzat által támogatott, de alapvetően családi vállalkozásban megálmodott, kapuit 1997 májusában, részvénytársaság formájában megnyitó Budaörsi Teniszcentrumban annak köszönhetően rendezhetett ATP Challenger-tornát Stella Artois Cup néven, mert a belga sörgyártó cég még hazai tevékenyégét is örömmel támogatta öt éven keresztül.  Az ő segítségük nélkül pedig nemhogy profi torna, de még teniszklub sem születhetett volna meg Budaörsön.

 

budaors stellaA budaörsi Challenger torna, a Stella Artois Cup díszes trófeája

 

Ha Stella nincs, akkor itt semmi sincs – tekint végig a 25 év viszontagságai ellenére is jól működő klubbon Csoknyay Bertalan, aki már a jövő évi téli szezon miatt aggódik, hiszen a napokban dőlt el, hogy a kedvezményes gázárakat kizárólag a lakosság veheti majd igénybe. A kisebb sátrakkal, s ezáltal kisebb mérővel működő teniszpályák sem menekülhetnek tehát a brutális áremelés elől, amely sokakat akár végveszélybe is sodorhat. A BTC alapító-vezetője a sportvezetéstől és az MTSZ-től vár sürgős beavatkozást, mert hiába tárgyal hőszivattyús fűtési rendszerről, ha annak egyszeri költségei is tíz-húszmilliós beruházást igényelnének. Az egyébként is szükséges fejlesztéseken túl. Pedig Csoknyay ezen a téren sohasem volt telhetetlen, saját versenyzői tapasztalatai alapján egyetlen nagy igazságra esküszik:

Sokat és jól kell dolgozni! Kitartással és alázattal mindenki eléri a célját. Persze lehet, hogy nem pont világelsőként, ám a teniszpályán szerzett élmények, kapcsolatok, emberi tapasztalatok egy életen át a jó irányba terelnek bennünket. Az én generációm Gulyás Istvánon nőtt fel, s óriási tapasztalat volt számunkra, hogy ő is „csak” ember. Igaz, a legkiválóbbak egyike. Egy három-négy órás ob-döntő után még simán belefért neki tíz szigetkör. Ez mindent elmond arról, miért is lett nagy bajnok. Egy nyolcfős válogatott keret tagjaként pallérozódtam igazi játékossá a Kisstadionban, amely a világ legrosszabb pályáiról volt híres. De ez bennünket egyáltalán nem zavart, ha itt tudtunk játszani, akkor a föld kerekségén bárhol máshol is tudtunk. Az emberi karakter, amely végül mindent eldönt, szerencsére fejleszthető, csak jó közösség kell hozzá. Nekünk pedig ezen a téren is szerencsénk volt, egymással versenyezve, egymást húzva akartunk napról napra jobbak lenni. A legnagyobb ajándék azonban vitathatatlanul a kiváló edzők voltak, mint például a Szigeti testvérek.

 

budaorsi tc etelka id gulyas csoknyayNem sokkal klubház avatását követően, 1998-ban a Csoknyay-házaspár és id. Gulyás István MTSZ-elnök, a legendás teniszező

 

Csoknyay szerint mesterei, Szigeti Ottó és az erőnléti edző Kelemen Imre mindent tudtak egy játékos felkészítéséről, utóbbi már akkoriban is biomechnikai alapokon tervezte meg a személyre szabott edzéstervet, amelyet mindenki napra lebontva kapott kézhez egy kis kártyán. Jákfalvi Béla fogta össze a keretet, aki Halmos Imrével olyan rendszert alakított ki a válogatott mellett, amellyel a mennyiségi és a minőségi munka terén egyaránt megelőzték a világot. A kulcsszó pedig az intenzitás volt, amelyért az edző felelt.

− A tenisz mozgásanyaga olyan bonyolult, hogy azt naponta fejleszteni kell, ráadásul nehezítő körülményként ott van még a labda, a kiszámíthatatlan ellenfél és az idegrendszeri terhelés – véli Csoknyay Bertalan, aki szerint jó értelemben vett őrület és megszállottság, valamint a sportág szeretete nélkül nem lehet az elkerülhetetlenül jelentkező problémákon átlendülni. – A teniszt nem lehet elmesélni, a versenyző mellett ott kell lenni a gyakorláson és a meccsen egyaránt. Persze a belga akadémián húsz eltérő korú és fejlettségi szinten lévő játékosért feleltem, ezért asszisztensre volt szükségem. Eleinte azonban ez utóbbiak nevelésére is figyelnem kellett. Az akkor tizenkilenc esztendős Appelmanst egyszer az egyik segédedzővel engedtem el egy gyengébb túrára, ahonnan vereséggel tértek haza, jóllehet edzésnek szántam a tornákat. Az asszisztens azonnal világvégét kiáltott, s nem sok jót jósolt a folytatásra. Jól leszidtam a hozzáállásáért, s nekem lett igazam, hiszen hat évvel később top húszas játékos lett a „tehetségtelen” kislányból. Ebből a példából is látszik, milyen hatalmas az edzők felelőssége.

A kiváló szakember teniszezői karrierjével párhuzamosan végezte egyetemi tanulmányait, bár a könyvekre többnyire csak éjjel jutott ideje. Ekkor ismerkedett meg feleségével, Etelkával is, aki közgazdász hallgató társaként nagyon sokat segített neki a vizsgák előtt. Különösen az utolsó évben. Ma pedig a budaörsi klub életének szervezésében a jobbkeze, és persze három közös gyermekük, Adrienn, Anna és Bertalan édesanyja. S ahogy Csoknyay Bertalan egy teniszkedvelő és azt űző családba született, úgy váltak az ő utódai is a sportág szerelmeseivé. A kis sárga labda pedig már az unokák között is egyre népszerűbb, a 12 éves Flórián meccseiről természetesen a nagypapa sem hiányozhat. Ennek ellenére a belga akadémia vezetőjeként szigorú határokat húzott a szülők számára.

− Antwerpenben eleinte mindenki félt attól, hogy hozzányúljon az addigi rendszerhez, de én hajthatatlan voltam – idézi fel belgiumi éveit Csoknyay Bertalan, aki szerint a gyerekeket természetesen szeretni kell, ám ők nem emiatt választják edzőjüknek, hanem azért, hogy sikeresek legyenek vele. – Az érzelmeket és a szakértelmet mindig külön kell választani, azzal segítesz a legtöbbet, ha jó edző vagy. Nekem sem esett jól, amikor kemény kézzel kellett bánnom valakivel, de értük tettem, amit ők mindig meg is értettek, megéreztek. Mindig a hosszú távú fejlesztésre összpontosítottam, a korosztályos eredményeket csak egy lépcsőfoknak tekintettem. Christophe Van Garsse velem nyert egyéni arany és páros ezüstérmet a junior Európa-bajnokságon Berlinben, harminc évvel ezelőtt, ám neki is azt mondtam, akkor ünneplünk majd, amikor az első felnőtt Challenger-tornádat megnyered. Erre két évvel később került sor, majd a Grand Slam-eken jutott a második, illetve harmadik körbe. Ezt már lehetett ünnepelni.

Csoknyay Bertalan éppen ezért, no meg a belgák takarékos hozzáállása miatt, nem is igen támogatta a fiatal versenyzők távoli utazásait, a szomszédos országok határközeli, erős európai tornákra szívesebben vitte tanítványait. Az igazság pillanata ugyanis szerinte mindenki számára eljön, s bár a ranglistával és a szabadkártyákkal lehet előnyöket elérni, de ezek senkit sem tesznek jobb játékossá. A legrosszabb forgatókönyv pedig az, amikor egy szülő vagy egy játékos azt kezdi el számolni, megérte-e a befektetés? Az edzésekre költött pénz, idő és energia ugyanis az esetek többségében soha nem térül meg. Őt sem az anyagiak vonzották Belgiumba, hanem a siker lehetősége.

 

foto 45Idősebb és ifjabb Csoknyay Bertalan

 

A tenisz nem egy sport, hanem egy életforma, amelyet vagy szeretsz, vagy nem – jelenti ki Csoknyay Bertalan, aki a budaörsi klub megteremtésénél is fontosnak tartotta, hogy a szomszédban lakjon, s akár gyalog se tartson tovább öt-tíz percnél, hogy szükség esetén a pályán teremjen. De ez így volt már gyermekkorában is, hiszen a BKV Előre pályájától alig ezer méterre lakott. Reggel kiment, este pedig hazament, szülei mindig tudták, hol keressék. – Számomra fontos, hogy az ablakomból kitekintve is lássam, hogy áll-e a sátor? Egy klubban folyamatosan megoldandó problémák vannak, amelyeket éppúgy nem lehet messziről elmesélni, mint ahogy a játékosok felkészítését sem lehet távolról irányítani.

Egyetlen teniszező volt a magyar mezőnyben, akit Csoknyay egyetlen egyszer sem tudott legyőzni, mégpedig a nála hét évvel fiatalabb Taróczy Balázst, akivel a moszkvai Universiadén párosban együtt nyertek bronzérmet.

− Taróczy minden helyzetet meg tudott oldani, hihetetlenül bevállalós volt még a legélesebb szituációkban is. Mindig rájött arra, hogyan nyerhet meg egy meccset, s ezt végig is tudta csinálni – beszél a wimbledoni párosbajnok zsenialitásáról Csoknyay, aki egy diósgyőri tornán szenvedett először vereséget az akkor még juniorkorú tehetségtől. – Abban az időben csak akkor lehetett külföldre menni, ha a hazai nyolc versenyünket lejátszottuk, amiből három kötelezően vidéki volt. Varga Gézával mentünk Diósgyőrbe, az elődöntőben én vertem a fiatal Benyik Jánost, Géza pedig kikapott Taróczytól. Bevallom, ki is nevettem, másnap azonban már nem volt ilyen jó kedvem. A hétfő reggeli válogatott edzésen, Népsporttal a kezükben vártak bennünket a többiek, és hangosan idézték, hogy egy alig tizenhét éves srác megverte a két felnőtt válogatott játékost. Nem voltak könnyű pillanatok. Mi mégis örültünk, amikor a két fiatal is csatlakozott hozzánk, hiszen nem az volt a lényeg, hogy itthon ki kit ver meg. Fejlődni szerettünk volna, s ehhez partnerek kellettek. Én pedig szerencsés vagyok, hogy olyan társakkal és edzőkkel nőhettem fel, akik emberként és játékosként egyaránt inspiráltak.

 

640px berdychBudaörsön nyerte 2003 nyarán élete első Challenger tornáját az akkor 18 esztendős, későbbi ATP-4. cseh Tomás Berdych

FaLang translation system by Faboba

teniszlexikon – rendelje meg itt online

Pályakereső